1991. augusztus 19-én, helyi idő szerint reggel hét órakor – miközben Budapesten a másnapi tűzijáték lázas előkészületei folytak – a moszkvai állami rádió és televízió megszakította adását. A komor hangú és arcú bemondók a kiadott műsortól eltérően egy hivatalos közlemény olvastak be, amely még a politikai botfülűek számára is nyilvánvalóvá tette, hogy a szovjet fővárosban olyasmi készül, amihez évtizedek óta a Vasfüggönyön innenső oldalán nem igazán szokhattak hozzá az emberek: nyílt és deklarált államcsíny.

A Szovjetunió megreformálásáért akkor már hat éve küzdő Mihail Gorbacsov hármas jelszava (peresztrojka = átalakítás, glasznoszty = átláthatóság, valamint uszkorenyije = gazdasági fejlődés gyorsítása) számos konzervatív kommunista vezetőt késztetett homlokráncolásra, Berlintől Prágán keresztül Bukarestig. A legnagyobb és legnyilvánvalóbb ellenállás azonban magában Moszkvában volt tapasztalható, ahol Gorbacsov (a haladó szovjet hagyományoktól eltérően) nem tarkónlövéssel vagy a gulágra történő elhurcolással akarta feloldani a belső véleménykülönbségeket, hanem meggyőzéssel.

Hókuszpókusz

Az észérvekre kevéssé fogékony szovjet állami és pártvezetők azonban (élükön az államelnök-helyettessel, Gennadij Janajevvel, a KGB vezetőjével, Vlagyimir Krujcskovval és a belügyminiszterrel, Borisz Pugóval) nem voltak hajlandóak figyelembe venni az új politikai, gazdasági és társadalmi helyzetet. A reformisták által kidolgozott új szövetségi szerződés aláírása előtt egy nappal bejelentették tehát egy Szükséghelyzeti Állami Bizottság megalakulását, és (kihasználva a szovjet főtitkár-elnök krími távollétét) megkísérelték átvenni a hatalmat.

Bajnokok reggelije

Amikor a fővárosban hírét vették, hogy a puccsisták Gorbacsovot a távoli nyaralójában de facto háziőrizetbe helyezték, Moszkvában és Szentpéterváron tömegek vonultak az utcára a demokrácia és a reformok védelmében. A demonstrálók élére az akkori orosz elnök, bizonyos Borisz Nyikolájevics Jelcin állt, aki (rossz nyelvek szerint egy kis szíverősítőnek szánt vodka elfogyasztását követően) egy, a puccsisták által kivezényelt, de a tüntetőkhöz átállt harckocsira felkapaszkodva rögtönzött beszédet intézett a hazai és nemzetközi közvéleményhez, ily módon megtéve az első lépéseket a későbbi világhír felé.

Mesterlövész

Noha Janajevék parancsára két elit páncélos dandár, egy ejtőernyős ezred, továbbá a KGB két speciális bevetési egysége is készen állt arra, hogy vérbe fojtsa a demonstrációt és elfoglalja az orosz parlament Fehér Háznak becézett épületét, pár szórványos lövöldözéstől eltekintve különösebb atrocitásra nem került sor; a Szovjetunió háromnegyed évszázados történelmében meglehetősen formabontó módon a titkosszolgálat és a fegyveres erők testületileg tagadták meg a civil lakosság elleni, Kremlből származó tűzparancsot.

Börleszk

A világ közvéleménye akkor lepődött meg igazán, amikor az elvetélt államcsínyt követő napokban kiderült, hogy az orosz köznyelv által később csak a Nyolcak Bandájának elnevezett puccsisták nagyon is komolyan gondolták: Janajevék még augusztus tizedikén elrendelték kétszázezer (!) vadonatúj bilincs és negyedmillió biankó őrizetbevételi rendelvény legyártását és ezek Moszkvába szállítását; Krjucskov KGB-főnök pedig elővigyázatosan már 15-én készültségbe helyezte a teljes állambiztonsági apparátust, egy tollvonással a duplájára emelve az addig sem túl alacsony titkosszolgálati illetményeket.

Éj anyánk

Janajevék huszadikán még megpróbálkoztak a lehetetlennel: a fővárosba vezényelték az általuk a legmegbízhatóbbnak vélt fegyveres magasabbegység, a Belügyminisztérium alárendeltségébe tartozó, és a KGB elődszervezete, a Cseka alapítójáról elnevezett Dzerzsinszkij hadosztály két gépesített ezredét. A puccsisták legnagyobb elkeseredésére és meglepetésére azonban a lojálisnak hitt belügyi csapatok sem voltak hajlandóak fellépni az akkorra már több tízezressé dagadt, és barikádokat építő tömeggel szemben. Az erőszakos hatalomátvételi próbálkozás megbukott, amin a sebtében kihirdetett, de senki által be nem tartott kijárási tilalom sem segített.

Börtöntöltelék

A politikai és katonai szempontból egyaránt amatőr módon előkészített és lebonyolított puccs 72 órán át sem tartott; a résztvevők letartóztatása már augusztus 22-én hajnalban elkezdődött: Borisz Pugo lett nemzetiségű belügyminiszter (miután agyonlőtte feleségét) az öngyilkosságot választotta (amiben azért sokan kételkednek), a többieket később különböző időtartamú börtönbüntetésekre ítélték, de 1994 februárjában kivétel nélkül valamennyien amnesztiában részesültek.

Időomlás

A 18 évvel ezelőtti moszkvai események elsődleges következménye a puccsisták szándékaival homlokegyenest ellenkező volt. A Janajevék által megmenteni szándékozott államszövetség még kereken 125 napot létezett: 1991 karácsonyán Mihail Gorbacsov lemond a szovjet államfői posztról, majd Borisz Jelcin utasítására a Kreml tornyán a sarló-kalapácsos vörös zászlót levonják, hogy helyét átvegye az orosz nemzeti trikolór: három emberöltő múltán, mintegy 27 ezer napnyi létezés után a Szovjetunió hivatalosan is megszűnt létezni.

- A bekezdéscímeket Kurt Vonnegut műveinek magyar címei közül válogattuk -