Az amerikai polgárháború utolsó napjaiban, amikor a Konföderáció legelvakultabb hívei számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a déli államok visszavonhatatlanul vesztésre állnak, a fajelmélet és a rabszolgatartás meggyőződéses híveinek maroknyi csoportja elhatározta, hogy a győztes Unióval szemben titkos gerillamozgalmat hoz létre. 1865 végén Tennessee államban megalakul az a szervezet, amely az obsitos alapítók szándékai szerint a fehér felsőbbrendűség elméletének (és gyakorlatának) amerikai zászlóvivője lesz: a Ku Klux Klán színre lép.

A háborút követően az északi Unió minden erejével azon volt, hogy a rabszolgatartás-ellenes törvényeket a hagyományosan ultrakonzervatív Délen is bevezettesse. A Klán (ahogyan a társaságra közel másfél évszázada röviden hivatkozni szoktak) eleinte kizárólag feketék és északi jogvédők (ma úgy mondanánk: emberjogi aktivisták) megfélemlítését tűzte ki célul, amit fizikai és lelki erőszakkal, továbbá fenyegetéssel remélt megvalósítani.

Csuklya és kereszt

A Klán egyre több hívet szerez magának, főként azokból a társadalmi rétegekből, amelyek tagjai (az új rendszernek tulajdoníthatóan) elveszítik befolyásuk, rabszolgáik és olykor földjeik tetemes hányadát.
A kezdetektől mintegy védjegyükké vált fehér lepel, az arcot is eltakaró csúcsos süveg és a lángoló kereszt egyre többször bukkant fel az általában éjszaka lebonyolított rendezvényeiken, ahol (főként 1867-től kezdve) a spontán lincselések is napirenden voltak.

A három betű születése

Az elnevezésük eredetéről több változat is közszájon forog. Az egyik szerint a görög κυκλος (küklosz, vagyis kör) szóból származik; egy másik verzió azt állítja, hogy a névadók szándéka a hangutánzás volt: egy fegyver csőre töltését (esetleg egy whiskysüveg ürítését) próbálták utánozni. Akárhogyan is történt, a három K betűt ábrázoló falfirkák felbukkanása önmagában elegendő volt ahhoz, hogy bizonyos vidékekről (még a spontán akasztások előtt) pánikszerűen távozzanak a frissiben felszabadított feketék.

Törvényen kívül

A fehércsuklyások egyre erőszakosabb fellépése miatt (Luisianában például mintegy kétezer gyilkosságot követnek el az 1868-as elnökválasztás évében) a washingtoni képviselőház 1871-ben elrendeli a Klán törvényen kívül helyezését és a tagok büntetőeljárás alá vonását. Az intézkedés hatására a társaság mély konspirációba vonul, s ezzel párhuzamosan olyan, legálisan működő fedőszervezeteket hoz létre, amelyek tevékenységének örve alatt továbbra is megtarthatták gyűléseiket, népszerűsíthették nézeteiket, toborozhatták az új tagokat.

Újjászületés

A Ku Klux Klán második születésére 1915-ben kerül sor, amikor egy atlantai lelkész, bizonyos William Simmons előveszi a régi feljegyzéseket, felkutat pár idős, egykori Klán-tagot, és létrehozza a hosszú, de annál kifejezőbb, A Ku Klux Klán Lovagjainak Láthatatlan Birodalma nevű szervezetet, melynek célpontjai közé (az addig megszokott feketék mellé) felzárkóztatja a zsidókat, a katolikusokat, az indiánokat, a friss bevándorlókat, egyszóval mindenkit, aki nem felel meg a WASP-alapfeltételeknek (WASP = White Anglo-Saxon Protestant, vagyis fehér, angolszász és protestáns). Simmons önmagának (roppant szerényen) a Birodalmi Varázsló címet adományozta.

Az FBI beleerősít

Egyes (meglehetősen riasztó) statisztikák szerint a Klán fénykorában, vagyis az 1920-as évek közepén a tagok és szimpatizánsok létszáma meghaladta az ötmilliót (!). Az amerikai politikai elit érzékeli a veszélyt, amit a KKK az államra jelent, ezért egyre keményebb és szigorúbb törvényekkel igyekszik azt visszaszorítani. A szélsőséges megnyilvánulások ritkulásában nem elhanyagolható szerepe van az újonnan megalakult Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) munkatársainak, akik gyakran a Klánnal összejátszó helyi rendőrségek feje fölött, vagy ezeket megkerülve nyomoznak a lincselések, gyújtogatások és egyéb bűncselekmények kapcsán. Az eredmény látványos: 1940-re a KKK-tagok száma tízezer alá csökken.

Centrumból a perifériára

Az ötvenes évek ismét a szervezet befolyásának csökkenés hozzák, noha a „mély dél” (Deep South, vagyis az Alabama, Tennessee, Texas, Louisiana és Georgia államok által határolt terület) hétköznapjaihoz még akkor is szervesen hozzátartozott a fehér leples férfiak (és nők!) csoportjának látványa, amint azt a korszak számos amerikai filmjében láthattuk. A feketék emancipálódása, a fajelmélet visszaszorulása és az egyre erősödő jogvédők határozott fellépése országos szinten marginalizálta az akkor lassan egy évszázados múltra visszatekintő Klánt.

Majdnem terrorszervezet

Napjainkban a Ku Klux Klán nem egységes szervezet; szövetségi becslések szerint jelenleg az Egyesült Államokban 150-180, egymástól gyakorlatilag teljesen független csoportja működik, összesen 4-6 ezer taggal, akik a nap 24 órájában számíthatnak a bűnüldözők (főleg az FBI) megkülönböztetett figyelmére. Hivatalos washingtoni álláspont szerint a Klán „gyűlölet-csoportnak” minősül, ami az USA-ban csak egy fokkal enyhébb megítélést jelent, mint amit a terroristának bélyegzett szervezetek kiérdemelnek. Célkitűzéseik is finomodtak valamelyest: manapság már a migrációs törvények szigorítása és a központi, szövetségi kormányzat befolyásának csökkentése szerepel az első helyeken, s az ellenség megtestesülését főleg a spanyolajkú bevándorlókban látják.

A Klán nevében

Állítólagos KKK-tagok a mai napig követnek el szórványos gyilkosságokat és más, erőszakos bűncselekményeket (amelyek elkövetőit egyre ritkábban mentik fel, nehéz gyermekkorukra való hivatkozással), de Barack Obama elnökké választása (és a Fehér Ház lakójának stabil, 60 százalék feletti népszerűségi indexe) nap mint nap világosan bizonyítja, hogy a XXI. század Amerikája nem vevő a Ku Klux Klán eszméire, melynek alapítói minden bizonnyal forognak sírjaikban.