2008. július 18-án a BIA (Bezbednosno Informativna Agencija, a szerb titkosszolgálat) különleges beavatkozó egysége Belgrádban csuklyát húzott a régóta megfigyelt, háborús bűnök elkövetésének megalapozott gyanújával 13 éve körözött Radovan Karadžić fejére. (Nagyon meg lennénk lepődve, ha elfogásánál valóban csak a szerb titkosszolgálat emberei vettek volna részt, de ez egy ideig megmarad szerb államtitoknak…). Az esemény ismét felelevenítette a kérdéseket: honnan jött, mit akar és egyáltalán, ki ez az ember?

A boszniai szerbek majdani politikai vezetője 1945-ben született egy aprócska, bosnyák többségű, közép-montenegrói településen, Petnyicában. Apja a második világháború alatt a szélsőségesen kommunista-ellenes (később németbarát) csetnik mozgalom tagja volt, amit utóbb Titóék több éves börtönnel honoráltak; a kis Radovan ezt a bélyeget volt kénytelen magán viselni iskolai évei alatt, s nem lenne meglepő, ha ügyvédje ezt, mint enyhítő körülményt majd a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt hosszasan kifejtené.

A rendszer üldözöttje?

A középiskoláit már Szarajevóban fejezi be, s az érettségi után ugyanitt kezdi el felsőfokú tanulmányait: a helyi orvostudományi egyetem pszichiátriai karára iratkozik be, ami világosan mutatja, hogy a származás, illetve a családi ideológia örökségének bélyege húsz év alatt vagy magától lekopott, vagy az ifjú Karadžić valamivel meggyőzte a hatalmat, hogy mégiscsak a jó fiúk oldalán áll. A hetvenes évek semleges és el nem kötelezett Jugoszláviájában mindenkinek alanyi jogon járt útlevél, amit ki is használ: 1974-ben az USA-ba utazik, ahol félig a saját költségén, félig állami ösztöndíjjal a Columbia Egyetemen csiszolja angol nyelvtudását. Soha kegyetlenebb elnyomást a rendszer ellenségeinek…

Üzletemberi kvalitások

Diplomája megszerzése után pszichiáterként helyezkedik el, ahol (a szakmaiakon kívül) megcsillogtatja üzletemberi kvalitásait is: egyre többen szereznek tudomást arról, hogy az amúgy magánpraxist is folytató Karadžić doktor némi készpénz (általában pár ezer nyugatnémet márka) ellenében bárkinek pecsétes papírt ad arról, hogy rokkantsági foka elérte a korhatár előtti nyugdíjazáshoz szükségeset, illetve (egy kicsivel többért) pszichiátriai igazolásokat is kiállít olyan köztörvényes vádlottaknak, akik az ily módon bizonyított részleges beszámíthatóságukra támaszkodva olykor éveket nyertek egy-egy ítélet meghozatalakor.

"Hányszor vered az asszonyt?"

Egyes források tudni vélik, hogy egyszer egy fiatal pár fordult hozzá tanácsért, megromlott családi viszonyaik lélektani rendezése érdekében. Radovan türelmesen meghallgatta őket, majd az ifjú férjtől megkérdezte: hányszor szoktad megverni az asszonyt? A válaszra („maximum havonta egyszer, doktor úr!”) megcsóválta a fejét és ezt válaszolta: legalább hetente egyszer kellene…

Síparadicsom mezőgazdasági támogatásból

A nyolcvanas évek elején Belgrádba költözik, ahol belevág egy meglehetősen homályos, ám annál több pénzt hozó bizniszbe: hamis igazolások, valamint kapcsolati tőkéjének felhasználásával több millió márkának megfelelő állami támogatást vesz fel állítólagos mezőgazdasági beruházásokra. A pénzből luxusvillát építtet magának Pale-ban, valamint egy – családi vállalkozásként üzemelő – síparadicsom alapjait is leteszi.

Három év börtön

Úgy tűnik, itt egy kicsit elveti a sulykot, mert az ugrósáncot és a sífelvonót még a minisztériumi barátai sem tudják kukoricaföldként vagy arató-cséplő gépként elszámolni; Karadžić 1984 őszén előzetes letartóztatásba kerül csalás és sikkasztás miatt. Egy év vizsgálati fogság után óvadék ellenében szabadul, majd jogerősen három évet kap, amit sosem ül le, vagyonához nem nyúlnak; a barátok minden körülmények között barátok maradnak.

A versfaragó

Azt, hogy a kőkemény üzletemberi külső érző szívet takar, gyermekkönyveivel szerette volna  bizonyítani. Verseket is írt (állítólag elég egyszerű, de annál hatásosabb patrióta mondanivalóval), ennek ellenére a szerb kulturális elit nem fogadta be; Szarajevóban és Belgrádban mindig is megmaradt a montenegrói hegyek közül érkező, egzaltált és torzonborz vidéki bugrisnak.

Politikai üstökös

Az 1989-es demokratikus forrongások idején alapító tagja a bosznia-hercegovinai Szerb Demokratikus Pártnak, melynek elsődleges célkitűzése volt a szétszórattatásban élő balkáni szerbek egyesítése és Nagy-Szerbia létrehozása. Három évvel később a frissiben megalakult, és a milosevicsi Jugoszláviával szövetséges Boszniai Szerb Köztársaság elnöke. Innen kezdődik az a fejezet, amit a legobjektívebb elemzők is csak a „népirtás” szóval tudnak jellemezni: etnikai tisztogatás, Európában a második világháború óta nem tapasztalt kegyetlenkedések, fegyveres és irreguláris martalóc-csapatok garázdálkodása, csoportos erőszak, tömegsírok, Szrebrenica…

Dayton és a vég

Az 1995-ös daytoni  békemegállapodás véget vetett Karadžić ámokfutásának. Kiválóan működő, titkosszolgálati támogatottságú háttere, valamint több tízmillió eurós magánvagyona 13 éven keresztül lehetővé tette, hogy – fedőnéven bár, de háborítatlanul –, szakmai tevékenységet folytatva éljen a fővárosban.

Titkos alku

Azt, hogy Belgrádban sokan évek óta tudják, hogy hol és milyen identitás alatt bújkál, nyilvánvaló. Június 18-án azonban betelt a pohár. Valahol, valakik között komoly alkuk köttettek, férfias kézfogások pecsételtek meg szigorúan titkos minősítésű (vagy írásba sohasem foglalható) megállapodásokat. Szerbia hozott egy stratégiai döntést, amely következményeit nem lehet előre látni. Egy biztos: Radovan Karadžić fogoly (már amíg netalán öngyilkos nem lesz a börtönben…) és a nemzetközi bíróság vár rá. A közvélemény érdeklődve várja a fejleményeket.

A cikk kibővített változata ide kattintva olvasható.