Noha a kalózkodás egyidős a vízre szállt emberrel és az elmúlt ötezer évben egyetlen napra sem szűnt meg, nagyipari módszerekkel történő gyakorlása az utóbbi tíz esztendőben vívta ki magának a vezető hírekben történő újabb felbukkanás jogát.

A videojátékok és az Xbox előtti korszakban a fiúgyermekek kedvenc időtöltései közé tartozott a kalózos könyvek olvasása, illetve az ilyen témájú filmek nézése. A jelenlegi harmincas-negyvenes korosztályból ki ne emlékezne a Cooper-féle Vörös Kalóz kalandjaira, vagy A kincses sziget körüli afférra? Az óceán Robin Hoodja, illetve Long John Silver romantikus figurája helyett napjainkban azonban sokkal kevésbé rokonszenves alakok lesnek az óceánok utazóira, egyre több gondot okozva a világkereskedelem szereplőinek.

Nincs külön magyar paragrafus

A tengeri turistautak példa és előzmény nélküli népszerűsége, a teherhajókon szállított árucikkek értékének folymatos növekedése, az egyre több tengerjáró luxushajó utasainak (nem csak) vélelmezett fizetőképessége olyan vonzerőt jelentenek a 21. század kalózainak, amelynek nem tudnak (és nem is akarnak) ellenállni. A magyar Btk. szerint ez klasszikus rablás; nekünk (azon kevés állam közé tartozván, amelynek nincs tengerpartja) nincs speciális, kalózkodást büntetni rendelő paragrafusunk.

Megéri letagadni

A biztosítótársaságok adatai szerint a világtengerek kalózai 2007-ben mintegy 10 milliárd eurós veszteséget okoztak a 265 dokumentált (és minden kétséget kizáróan bizonyított) támadással. Ebbe természetesen nemcsak az elrabolt árucikkek értéke, vagy a túszul ejtett utasokért kifizetett váltságdíj számít bele, hanem a nyomozás, a nem tervezett kikötői illetékek, vagy a hajó helyreállítási költsége is – már ha a kiürített hajót nem tüntetik el a támadás után, ahogyan az egyre gyakrabban előfordul. A látencia nagy: csak minden harmadik kalózakciót jelentenek a sértettek. Ennek az az oka, hogy inkább leírják balesetként, mert kalózakciót követően ugrásszerűen megnőnek a biztosítási díjak.

Kalózmentes Karib-tenger

A legveszélyeztetettebb régió az Indonézia és Malajzia között húzódó Malakkai Szoros környéke (ez egyben Földünk egyik legérzékenyebb stratégiai pontja is, mint a legfontosabb átjáró a Csendes és az Indiai óceán között), majd ezt követik az Afrika szarva melletti vizek (a szomáli partokkal); Nigéria partvidéke a bronzéremre lenne esélyes egy veszélyességi versenyben. És hogy ne csak rossz híreket mondunk: az utóbbi években a Karib-tengert (elsősorban az USA parti őrségének és haditengerészetének, továbbá a Royal Navynek köszönhetően) sikerült viszonylag biztonságossá tenni.

Katonai alaposság

A tengeri útonállók nem válogatnak az eszközökben: a durva, esetenként kegyetlen rajtaütéseket mind gyakrabban megelőzi egy igen alapos felderítő munka, melynek keretében részletesen tájékozódnak a kiszemelt hajó szállítmányáról, legénységéről, esetleges fegyverzetéről, beszerzik az alaprajzokat, a szállítólevelek és a biztosítási szerződések másolatát. Olykor még arról is gondoskodnak, hogy a legénység vagy az utasok közé (kvázi fedett nyomozóként) előzetesen saját embert építsenek be, aki folyamatosan tájékoztatja őket az éppen aktuális helyzetről. Műveleti körültekintés – mondanák a katonák.

A rémálom még várat magára

A köztörvényes problémák súlyosak ugyan, de a biztonságpolitikai elemzők rémálmaiban egy olyan terrortámadás szerepel, amely – teszem azt – egy 300-400 ezer tonna kőolajat szállító tanker hatalomba kerítésével indul, és a tartalom vízbe engedésével zárul. Ha egy ilyen merénylet az USA keleti partjainál történne (a Boston-New York-Norfolk vonal előtt bárhol a tengeren), négyszer (más vélemények szerint nyolcszor) akkora gazdasági kárt okozna az Államoknak, mint a 9/11-es terrortámadások. És sokkal nehezebben helyrehozható következményekkel járna.

Az ENSZ is foglalkozik vele

Az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének egyik fejezete a nyílttengeri kalózkodással foglalkozik. A precíz meghatározást követően (mit is nevezünk kalóztevékenységnek?) valamenyi tagállam felé ajánlást fogalmaz meg, melyben szigorúan büntetni rendelik annak minden formáját, még az olyan területeken is, amelyek minden állam joghatóságán kívül esnek (nemzetközi vizek).

Terülj-terülj asztalkám

Mindaddig, amíg a világkereskedelem volumenének 80 (más források szerint 90) százaléka tengeri úton bonyolódik, amíg egy év alatt 70 ezer kereskedelmi hajó szeli át a vizeket, s amíg a világóceán 99 százalékán ötszáz mérföldes körön belül nincs egyetlen katonai vagy rendészeti jármű sem, a kalózoknak könnyű dolguk van: csak a zsákmánnyal kell szembenézniük. Mondjuk ki: úgy érezhetik magukat, mint mackó a puszedligyárban. És még éjjeliőr sincs, csak a csábító édességhegyek.

A cikk kibővített változata ide kattintva olvasható.