Az egykoron ellenséges európai nemzetek közötti történelmi megbékélés iskolapéldájaként szokás emlegetni a valóban sokoldalú német-francia együttműködést. Úgy tűnik, a francia haderőreform magával sodorhatja ennek egyik leglátványosabb elemét, a német-francia (vagy francia-német) Közös Dandárt.

Ha az elmúlt évszázadokban bárki is megemlítette volna, hogy egyszer majd német és francia katonák egy alakulatban, közösen folytatják a kiképzésüket, s egységes célok érdekében nem egymásra, hanem a közös ellenségre fognak majd fegyvert, nos, az illető méltán számíthatott arra, hogy – az adott kor szokásainak és divatjának megfelelően – vagy jéghideg vizes dézsába merítik, vagy kényszerzubbonyt húznak rá, esetleg két nyugtató injekciót követően elnéző mosollyal legyintenek a szemmel láthatóan elmebeteg kijelentésre. Már ha hazaárulásért nem lövik azonnal főbe. Ha volt is valaha az ősellenségeskedésnek nyugat-európai mintapéldája, akkor az a német-francia reláció volt (megelőzve szerintem az angol-francia puszipajtásságot).

A Kohl-Mitterand tandem

Jöttek azonban a nyolcvanas évek, s jött két politikus-óriás (a kereszténydemokrata német kancellár és a szocialista francia államfő), akik elhatározták, hogy móresre tanítják a hetvenmillió (nyugat)németet és az ötvennyolc millió franciát: elfogadtatják velük, hogy nem biztos, hogy a szomszéd minden másodpercében az életedre, lelkedre, értékeidre és országodra feni a fogát.

1987 júniusában Helmut Kohl azt javasolja francia kollégájának és személyes jóbarátjának, hogy mutassák meg a világnak: a német-francia ellenségeskedés végképp a múlté. Ennek érdekében a kancellár arra kéri François Mitterand-t, gondolkozzon el egy közös katonai alakulat létrehozásán. Az Élysées-palota akkori lakója nem sokat teketóriázik: hadsegédi hivatalának, valamint a védelmi minisztérium és a vezérkar szakértőinek bevonásával pár hónap alatt az összes elképzelhető (katonai és polgári) hatástanulmányt elvégezteti, s ennek eredményeként az öt hónap múlva sorra kerülő német-francia csúcson (immáron közös ötletként, mert diplomáciai udvariasság is van a világon) hivatalosan is bejelentik az akkor még csak zászlóalj méretű egység létrehozási szándékát.

Egy zenekar, két himnusz

Mivel mindkét oldalon számtalan (közjogi, katonai és polgári) jogszabály módosítására volt szükség, egy teljes évnek kellett eltelnie, amíg a Baden-Württemberg tartománybéli Böblingenben a majdani magasabbegység vezérkara és első százada beköltözhet a laktanyájukba, majd további egy év múlva, 1989 októberében az alakulat megkapja a két (német és francia) csapatzászlót. A közös zenekar eljátssza a két himnuszt, a kétféle egyenruhába öltözött katonák kihúzzák magukat, csak az ünnepség felett köröznek kicsit zavarodottan és elbizonytalanodottan  a két oldal katonaőseinek szellemei.

A francia közvélemény rugalmassága és hajlékonysága nem ismer ugyan határokat, de azt nem sikerült elfogadtatni vele, hogy német reguláris csapatok tartósan a Köztársaság területén tartózkodjanak. Az elmúlt két világháború vonatkozó eseményei nagyon mélyen beágyazódtak a gall kollektív emlékezetbe, ezért a közös dandár Németországban (Müllheim, Donaueschingen és Immendingen) állomásozik, a francia összetevőjét is beleértve. A magasabbegység 1993 óta az Unió közös fegyveres védelmi szervezetének, az Eurocorps-nak van alárendelve.

Hadgyakorlatok, missziók

A megalakulásától eltelt 19 évben a gépesített lövészdandár francia és német katonái számos közös hadgyakorlaton, illetve béketeremtő misszióban vettek részt; hosszú éveket töltöttek például a Balkánon, de megfordultak Afganisztánban is. Arra is tudnak időt szakítani, hogy 2006-ban – a legszigorúbb NATO-standardoknak megfelelően – elnyerik a NATO Response Force (Reagáló Erő) minősítést, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy azonnali bevethetőségükre az Észak-Atlanti Szövetség is számít.

Sarkozy reformjai

A két hónapja óriási lendülettel indult francia haderőreform egyik összetevőjét képezi bizonyos egységek és alakulatok átszervezése, létszámcsökkentése, sőt, megszüntetése. A Sarkozy elnök által kezdeményezett reform a közös dandár francia magját alkotó két ezred közül az egyiket (a magyar fülek számára történelmi húrokat is megpengető 3. Huszárezredet) fel kívánja oszlatni, a másikat (a 110. Gyalogos Ezredet) pedig vissza akarja telepíteni eredeti helyőrségébe, a franciaországi Metz-be. A német fél (igaz, egyelőre roppant diszkréten és informálisan) annak a reményének adott hangot, hogy Sarkozy talán újraértékeli a döntést és a közös dandár létszáma (jelenleg 5300 fő), összetétele és elkötelezettsége változatlan marad.

Valahol elpattant egy húr

Akárhogyan is dönt végül a francia politikai vezetés, valami visszavonhatatlanul megváltozott a Berlin-Párizs tengelyben – mondják a szkeptikusok. Önmagában az a tény, hogy anyagi érveket hangoztatva a franciákban egyáltalán felmerülhetett a közös alakulat megcsonkításának gondolata, alkalmas a két évtizedes német-francia katonai együttműködés eddigi eredményeinek megkérdőjelezésére, s – nem utolsósorban – rossz üzenetet hordoz az új EU- és NATO-tagok felé, akik előtt a Német-Francia Közös Dandár képe, mint követendő példa lebegett.

A cikk kibővített változata ide kattintva olvasható.