Nicolas Sarkozy felvázolta elképzeléseit a francia haderőreformról. A változások egyik legnagyobb erkölcsi vesztesének az idén 177 éves Idegenlégió tűnik, hiszen elveszíteni látszik eddigi kivételezett helyzetét. 2008. június 16-án az Élysée palota nyilvánosságra hozta a francia elnök Sarkozy új, hosszútávú (15 évre szóló) biztonság- és védelempolitikai terveit, amelyekről másnap maga az elnök számolt be a francia fegyveres erők és biztonsági szervek csúcsvezetői előtt tartott beszédében.


A közvélemény által mindközönségesen csak Livre blanc-nak, azaz Fehér Könyvnek  elnevezett dolgozat nem tartalmaz egyetlen olyan részletet sem, amely hallatán/olvastán bárki illetékes a szívéhez kapott volna: kiszivárgott részletei hetek óta keringenek a tábornoki klubokban, termékeny talajából vezérkari suttogások és szakújságírói elemzések tucatjai születtek. Ennek ellenére az elnöki szájból elhangzott végleges verzió alkalmasnak bizonyult arra, hogy a marconább (és konzervatívabb) gall hadfiak összevonják szemöldöküket, rosszallóan pillantva az értelmi szerzőnek elkönyvelt főparancsnokra, aki óriási fába vágta az elnöki fejszét: egy 21. századi demokráciának kevés hagyománytisztelőbb (kevésbé udvariasan: merevebb) struktúrája van, mint hadserege és  biztonsági szervei. Ezekben a körökben a korszerűsítés és a reform szavak nem minősülnek komilfónak, mert szerintük  (általában) kevesebb pénzt, embert, befolyást és haditechnikát jelentenek.

Sarkozy tisztában lehetett a következményekkel, hiszen közvetlenül az érintetteknek  postázott, elnöki fejléces levélben fordult 331 ezer katonához, melyben elmagyarázza az átalakítás szükségességét, megértésüket és támogatásukat kérve. Ez utóbbi érdekében a címzettek intellektuális fegyelmére apellál (discipline intellectuelle), ami lefordítva annyit tesz: szerintem elég okosak vagytok ahhoz, hogy belássátok: én vagyok a főnök és az történik majd, amit én akarok. Morogni lehet, de nem érdemes. Rompez! – ahogyan Potrien őrmester mondaná.

Lássuk nagyon röviden, milyen is az az új francia hadsereg, amelyről az Ötödik Köztársaság első embere álmodik.

1.) 16 százalékkal kisebb. Hét év alatt a szárazföldi erők létszáma 17, a légierőé 25, a haditengerészeté 11 százalékkal csökken; 54 ezer katona és polgári alkalmazottól válnak meg 2015-ig.

2.) Nem tűri meg a kettős identitású szereplőket. A Csendőrség (amely mindeddig militarizált rendfenntartóként és katonai bűnüldöző hatóságként egyfajta belügyi-honvédelmi kentaurként ide-oda sodródott az államigazgatási tilitoliban) 2009. január elsején tokkal-vonóval átkerül a Belügyminisztériumba, majd csendesen feloldódik a rendőrség olvasztótégelyében. A belgák pár évvel ezelőtt ugyanezt csinálták, és nekik bejött.

3.) Lépést tart a technológiai fejlődéssel. Kiemelt jelentőséget kap az űrfegyverkezés, még akkor is, ha ezt nem pont így nevezik. Létrejön a szinte Star Trek-hangulatú Összhaderőnemi Űrparancsnokság (már csak a Csillagflotta hiányzik), tucatnyi új megfigyelő- és lehallgató-műhold üzembehelyezése várható, a katonai hírszerzők legnagyobb örömére.

4.) Az erő kivetítése. Franciaország nem tud (és nem is akar) belenyugodni az elmúlt évtizedek fokozatos átlényegülésébe, melynek következményeként a gloire jócskán megkopott, s Párizs másodlagos frissességű nagyhatalommá csúszott vissza. Ennek kompenzálásaként egy éven belül létrehoznak egy 30 ezer főből álló, a világon bárhol és bármikor bevethető, különleges rendeltetésű magasabbegységet, amely akár egy évig is képes helytállni az anyaországtól 7-8 ezer kilométeres távolságban, ha Franciaország (vagy szövetségesei) megkívánják. Ez az újdonság különösen érzékenyen érinti a Idegenlégiót, melynek 8 ezer fős (kétségkívül válogatott) állománya mindeddig abban a hitben élt, hogy ha külföldön komoly sérelem éri a francia érdekeket, kizárólag ők azok, akik ezért hivatalos elégtételt vehetnek.

5.) Komoly takarékossági program. A haditengerészet által évek óta követelt második repülőgéphordozó például még várat magára (2011 előtt biztosan nem állítják hadrendbe a 2,5 milliárd euróba kerülő anyahajót), s a megígért, 18 darab elsőosztályú fregattra szánt pénznek is találtak más felhasználási területet.

6.) Saját („nemzeti”) rakétapajzs. 2015-ig beüzemelik a ballisztikus rakéták elleni országos riasztó- és elhárító-rendszert, melynek egy részét az űrbe telepítik (lásd még a 3. pont).

7.) A védelmi kiadások aránya az elkövetkezendő tizenkét év egyikében sem haladhatja meg jelentősen a GDP 2 százalékát (1994-ben ez még 3,4 százalék volt).

Sarkozy elvetette a kockát. Heteken-hónapokon belül kiderül, hogy a francia hadsereg még mindig igényt tart-e évtizedes gúnynevére (La Grande Muette, vagyis A Nagy Néma), amit a harmincas-negyvenes években azért érdemelt ki, mert hallgatagon belenyugodott a katonák személyes szabadságjogait érintő, mindaddig példa és előzmény nélküli korlátozásokba (a választójog, illetve a szólás- és gyülekezési szabadság erőteljes megnyirbálása a politikai hatalom által). A tábornokok morognak, a karaván halad.

A cikk kibővített verzióját ide kattintva olvashatjátok.