Amikor kereken ötven évvel ezelőtt, 1959. július 31-én a bilbaói egyetem bölcsészkarának hét egykori diákja elhatározza, hogy kiválnak az általuk (nem minden alap nélkül) megalkuvással és politikai impotenciával vádolt, jobbközép Baszk Nemzeti Pártból és egy baloldali ideológián nyugvó mozgalmat hoznak létre, a legdörzsöltebb elemzők sem látták előre, hogy megszületett a huszadik század Európájának egyik legismertebb terrorszervezete.

A baszkok ősmúltja, nyelvük és kultúrájuk elemzése a mai napig kimeríthetetlen vitatémát ad etnográfusoknak, antropológusoknak és nyelvészeknek egyaránt. A Biscayai-öböl szegletében, a Nyugat-Pireneusok két oldalán, 80 százalékban Spanyol-, 20 százalékban Franciaországban élő, tisztázatlan eredetű népcsoport történelme annyira zaklatott és véres, hogy bízvást tekinthetnénk őket távoli sorstársainknak. Az elmúlt évszázadokban a náluk sokkal erősebb szomszédaik mindent megtettek, hogy beolvasszák őket – sikertelenül.

Szocialista alapok

A baszkok nem tartoztak a Spanyolországban 35 éven át diktátoroskodó Franco tábornok kedvencei közé, aminek – többek között – a Guernica ellen 1937-ben indított légitámadással is hangot adott. Az 1959 nyarán létrejött ETA (Euskadi Ta Askatasuna, vagyis Baszkföld És Szabadság) elsősorban a militarista diktatúra ellen kívánta felemelni a szavát, és deklarált céljai között szerepelt egy szocialista alapelveken nyugvó, önálló baszk állam megteremtése is. Fontos hangsúlyozni, hogy gyilkosságokról, merényletekről akkor még szó sem volt.


Francia hátország

Lévén, hogy spanyol területen rögtön kikiáltották őket közellenségnek, s irányítóikra Madrid a kilövési engedélyt is megadta, a szervezőmunka adminisztratív részét (nagygyűlések, kongresszusok, értekezletek) Franciaországban tartották; a hatvanas-hetvenes években Párizs úgy próbálta demonstrálni Franco-ellenességét, hogy az ETA-t valahol a tűrt-támogatott tengely közepén helyezte el. A francia biztosítékot még az sem verte ki, amikor a mozgalom hatodik kongresszusán, 1965-ben a küldöttek elsöprő többséggel a marxizmus-leninizmust határozták meg, mint az őket vezérlő eszmerendszert.

Txabi, a jégtörő

Az ETA tevékenysége fennállása szűk első évtizedében kimerült a (Franco által betiltott) baszk nemzeti zászló lobogtatásában, spanyolellenes grafittik elhelyezésében, a felvonulásaik ellen kivezényelt rohamrendőrök megdobálásában és hazafias beszédek megtartásában. 1968 júniusában azonban valami helyrehozhatatlanul megváltozott: egy baszkföldi közlekedési ellenőrzőpontnál egy ETA-tag (bizonyos Txabi Etxebarrieta) meggyilkol egy csendőrt, majd az ezt követő lövöldözésben ő is életét veszti; az ETA rálép arra az ösvényre, amelyről nincs visszaút.

Madrid visszaüt

És beindul a terrorspirál: a központi spanyol kormány baszkföldi képviselői (rendőrök, bírák, ügyészek, csendőrök, önkormányzati és törvényhozási tisztviselők) sorra áldozatul esnek a hárombetűs szervezet több-kevesebb professzionalizmussal lebonyolított merényleteinek. Ahogy a mondás is tartja, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten: masszív ellenlépések sorozata következik, melyek egyenes folyományaként baszkok százai kerülnek börtönbe, s tucatnyi életfogytig tartó szabadságvesztés, valamint jó pár halálbüntetés kiszabása mutatja Madrid kétségbeesett próbálkozását az egységes spanyol állam fenntartása mellett.

Ír példa, szovjet kapcsolatok

Az előzetes várakozásokkal ellentétben Franco tábornok 1973-as, hatalomból történt távozását követően az ETA nem hagy fel az erőszakos tevékenységével, sőt: divatba jönnek a robbanóanyaggal megrakott, majd levegőbe röpített csapdagépkocsik, a sorozatlövő fegyverek alkalmazásával végrehajtott kivégzések. Módszereik kiszélesítése és változatosabbé tétele érdekében a baszk nacionalisták egyre szorosabb kapcsolatot építenek ki az ír terrorszervezettel, az IRA-val, s azóta is homályos, de minden bizonnyal kölcsönösen gyümölcsöző viszonyt alakítanak ki a szovjet titkosszolgálat, a KGB külföldi hírszerző szolgálatával.

Hivatalosan is terrorcsoport

Ezt látva az addig megengedő magatartást tanúsító franciák is feketelistára teszik az ETA-t, ami azt eredményezi, hogy a másfél évtizeden keresztül biztos hátteret, valamint búvóhelyet jelentő Franciaországban is egyre gyakrabban kell a hátuk mögé nézniük. A Spanyol Királyság 1986-os EU-tagságával kezdődően a baszk mozgalom egyre kevésbé számít szalonképesnek a civilizált államok közösségében, s immáron hivatalosan is terrorszervezetté nyilvánították, nemcsak az Unióban, hanem az USA-ban és Kanadában is.

A politikai szárny

1978-ban létrejön a Batasuna (Egység, baszk nyelven) párt, amelyet többé-kevésbé alátámasztott érvekkel sokan az ETA politikai entitásának, összetevőjének tekintenek. Az elmúlt harminc évben a baszkföldi regionális választásokon a Batasuna soha nem ért el tíznél kisebb, illetve húsznál nagyobb százalékos arányt, ami elég világosan elhelyezi őket a politikai palettán. 2003-ban (éppen az ETA-val kialakított, és egyre kevésbé titkolt összefonódásai miatt) a spanyol legfelsőbb bíróság törvényen kívül helyezi a Batasunát, majd azóta további négy, Batasuna-örökösnek tekintett baszk pártot.

Örökös tűzszünet - felfüggesztve

Az ETA 2006-ban „örökös tűzszünetet” ajánlott a spanyol kormánynak. Tárgyalások kezdődtek, de úgy tűnik, a terrorszervezeten belüli nézetkülönbségek miatt ezeknek nincs túl sok értelmük: a további (térben és időben meglehetősen szétszórt, de egy irányba mutató) merényleteik arra utalnak, hogy nem adják fel a „független, szabad és szocialista Baszk Állam” létrehozásáre tett erőfeszítéseiket. Koszovót például az elsők között ismerték el, s az új balkáni állam megszületését követendő nemzetközi példának tekintik.

Megszűnőben a hátország

Baszkföld józan gondolkodású lakói egyre kevésbé elnézőek a nevükben nyilatkozó (és gyilkoló), önmagukat következetesen szabadságharcosnak nevező ETA-tagokkal szemben. Ahogyan egyik képviselőjük mondta az Euronews csatornának a napokban: „A régiók 21. századi Európájában gyilkos, huszadik századi módszerekkel harcolni az autonómiáért nemcsak értelmetlen és okafogyott, de barbár cselekedet is, amit a normális értékrendű baszk többség határozottan elutasít!”.