A józan mentalitású ember joggal gondolhatja, hogy a nukleáris robbanófejek a világ legjobban őrzött, legkörültekintőbben szemmel tartott és legszigorúbban ellenőrzött tárgyai. Azt is alappal feltételezheti, hogy az Amerikai Egyesült Államok, mint a világ egyetlen, talpon maradt szuperhatalma mindent megtesz az általa birtokolt atomtöltetek biztonságáért. Nos, hogy finoman fogalmazzunk: ez a vélekedés nem mindig helytálló.

Ahogyan azt mindenki tudja, az USA volt az első állam, amely (a második világháború során) kifejlesztette az atombombát, s mindeddig az egyetlen, amely háborús körülmények közepette élesben be is vetette azt (Hirosima és Nagaszaki, 1945 augusztusa). Az amerikai haderőnek tehát több, mint hatvan éves tapasztalata és rutinja van a legpusztítóbbnak tartott fegyverekkel kapcsolatos teeendőket illetően. A kifejlesztés óta eltelt évtizedekben azonban több olyan esemény is bekövetkezett, amelyek arra utalnak, hogy ezen a területen nincs minden rendben. Ezek közül szemelgetünk.

Tengerek mélyén

1956 márciusában a Földközi-tengerbe zuhan az amerikai légierő B-47-es stratégiai bombázója, fedélzetén két speciális, nukleáris robbanóanyagot tartalmazó konténerrel. Robbanás nem történt, sem a gépet, sem a rakományt, sem a legénységet nem találták meg.

1965 december ötödikén, „valahol a Csendes-óceán fölött, mintegy 800 kilométerre minden szárazföldtől” (ahogy az illetékesek szemérmesen és roppant óvatosan meghatározták a helyszínt) lezuhan egy amerikai A-4 Skyhawk típusú könnyű harci gép, rakterében egy taktikai atombombával. Robbanás nem következik be, a gépnek és a bombának utólag semmi nyomát nem találták.

Jégmezők alatt

1968. január 21-én az amerikai légierőnek a grönlandi Thule légitámaszponton állomásozó B-52-es nehézbombázója éppen visszatérőben van a járőröző repülésből, amikor tűz üt ki a pilótakabinban. A hatfős legénység engedélyt kér a katapultálásra, amit meg is kap; az ellenőrizetlenné vált gép 12 kilométerre a bázistól becsapódik a jeges tengerbe, fedélzetén négy darab (szerencsére nem élesített, tehát fel nem robbant) hidrogénbombával. A katasztrófát követő kutatások során (amelyek a Crested Ice, vagyis Tornyosuló Jég fedőnevet kapták) három bombát megtalálnak, a 78252-es leltári számot viselő negyedik azóta sincs meg.

Az eltűnt torpedók

1968 nem volt valami szerencsés esztendő az amerikai hadsereg számára. Alig négy hónappal a thulei incidens után a US Navy Scorpion nevű, SSN-589-es lajstromszámú tengeralattjárója egy víz alatti robbanás miatt kettétörik és 700 kilométerre délre az Azori szigetektől elsüllyed, fedélzetén 101 tengerésszel és két, MARK-45 típusú, nukleáris robbanófejjel ellátott torpedóval. Túlélő nem volt, a torpedókat nem találták meg, radioaktív szennyeződésre utaló bizonyíték nem merült fel.

Az ügyetlen karbantartó

1980. szeptember 19-én az Arkansas államban található egyik, interkontinentális ballisztikus rakéta elrejtésére és tárolására szolgáló silóban karbantartást végeznek. Az állványzat tetején ügyködő műszakisok egyikének kezéből kicsúszik egy másfél kilós franciakulcs, amely 35 méter szabadesést követően nekivágódik a Titan II típusú rakéta egyik (nyomás alatt álló) vezetékének, amelyből szivárogni kezd a speciális, hidrazin-alapú üzemanyag, amely 8 óra elteltével be is robban. Egy ember meghal, huszonegyen súlyos égési sérüléseket szenvednek, de – állítólag – sugárzás nem következik be.

Vissza a feladónak?

És annak bizonyítására, hogy nem lehet mindent a hidegháborús feszültségre kenni, ne hagyjuk szó nélkül azt a botrányt, ami 2008 tavaszán söpört végig az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumán.

Történt, hogy (még 2006-ban) Tajvan akkumulátorokat rendelt az USA-tól a szigetországban hadrendbe állított UH-1 Huey harci helikopterekhez. A konténerek annak rendje s módja szerint meg is érkeztek, de mivel nem azonnal volt rájuk szükség, egy raktárba vitték őket.

Másfél évvel (!) később, vagyis 2008 márciusában, a Utah állambéli Hill légitámaszpont speciális raktárában rutin-ellenőrzést végeznek, melynek során döbbenten konstatálják, hogy négy nukleáris robbanófej-gyutacs hiányzik a polcokról. Mint kiderült, az atomfegyver-részegységeket tévedésből a tajvaniak által megrendelt helikopter-akkumulátorok helyett dobozolták be és szállították le a kedves címzettnek…

Egy apró tévedés

2007 augusztusában történt, hogy „adminisztrációs hiba” miatt egy B-52-es nehézbombázó rakterébe (a hagyományos robbanó-szerkezeteken kívül) berakodnak hat darab, élesített atomtöltettel felszerelt robotrepülőgépet. A gép mit sem sejtő pilótája felszállt, majd az észak-dakotai Minot-ból a louisianai Barksdale-ig, 2700 kilométert megtéve átrepüli az Egyesült Államokat, és – szerencsére – esemény nélkül megérkezik úticéljához, ahol a kirakodásnál bizonyára sokak szívverése megállt egy-két pillanatra…

A két ügy kapcsán elrendelt belső vizsgálatok következményeként Michael Wynne légierőért felelős államtitkárnak és Michael Mosley vezérkari főnöknek mennie kellett, a nukleáris biztonsággal kapcsolatos kérdőjelek azonban maradtak…