Amikor 1867. márciusának 30. napján az USA fővárosában Eduard de Stoeckl cári nagykövet és William Seward amerikai külügyminiszter kézjegyével lát el egy mindössze két és fél oldalas, alig 1300 szót tartalmazó nemzetközi szerződést, senki sem gondolta volna, hogy távlatilag az Egyesült Államok fennállásának egyik legjobb, az Orosz Birodalom pedig talán legrosszabb üzletét köti: Alaszka (vagy ahogyan akkor nevezték: az Észak-Amerikai Orosz Területek) gazdát cserélt.


A Magyarországnál mintegy 18-szor nagyobb terület felfedezője az orosz szolgálatba szegődött dán származású haditengerész, Vitus Bering kapitány, aki 1741-ben egy tengeri vihar folyományaként kényszerből kötött ki a jórészt lakatlan, hideg és (akkor még úgy gondolták) gyakorlatilag értéktelen félsziget partjainál. Mivel az esetlegesen felbukkanó jávorszarvasokon és a még ritkább bennszülötteken kívül a terület más hivatalos képviselőjével nem találkozott, kapott az alkalmon és kitűzte a Nagy Péter-féle fehér-kék-vörös hadilobogót: a félsziget cári birtokká vált.

Moszkva nem hisz a könnyeknek

A nagyvonalú gesztust követő évtizedek még az alaszkai viszonyokhoz képest is eseménytelenül teltek. Természetesen megépültek az első görögkeleti templomok, megjelentek az első pópák, akik egyrészt a védtelen helybéli aleut népesség lelki üdvéért indítottak offenzívát, másrészt pedig a szomszédos szibériai Csukcs-földről áttelepülő prémvadászok erkölcsei fölött próbáltak (elég alacsony hatásfokkal) ellenőrzést gyakorolni. A szőrmekereskedelem cári monopólium volt, melynek érvényesítésére létrehozták az Orosz-Amerikai Társaságot, amely közel hetven éven át gyakorlatilag egyedüli képviselője volt a hivatalos Oroszországnak (lásd a Kelet-Indiai Társaság esetét Indiában).

Szegénylegények

A XIX. század középső harmadára az alaszkai orosz jelenlét kezdett elég sokba kerülni Szentpétervárnak, főleg, amikor az aktuális cár, I. Miklós és országa olyan eseményekkel volt kénytelen szembesülni, mint az orosz-török, majd a krími háború, valamint az európai forradalmak. A vidrabőrök és a fókazsír szállítási útvonala több ezer kilométeren keresztül húzódott a felvevőpiacot jelentő nagyvárosokig, melynek logisztikai és fegyveres biztosítása gyakorlatilag ráfizetésessé tette a teljes alaszkai exportot, és akkor még nem beszéltünk az amerikai földrészen létrehozott erődök fenntartásáról.   

Valami Amerika

A csendesen, de biztosan izmosodó és terjeszkedő USA nem nézte jó szemmel, hogy a lassan a saját homokozójának tekintett észak-amerikai kontinensen egy másik nagyhatalom is megvetette a lábát (a britekhez és a franciához a kanadai szomszédság okán már volt alkalmuk hozzászokni, az oroszokhoz viszont nagyon nem akartak). Az utolsó (belpolitikai jellegű) akadály 1865-ben, az amerikai polgárháború végeztével elhárult, s az „Amerika az amerikaiaké!” elv alapján az egyre nagyobb pénzügyi nehézségekkel küzdő oroszoknak Andrew Johnson elnök tesz egy visszautasíthatatlan ajánlatot…

Fogd a pénzt és fuss!

Így történt, hogy 142 évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok 7,2 millió (akkori) dollárnyi aranyért megvásárolt egy akkora területet, mint amekkorát itt az Európa-térképen zölddel jelöltünk: Franciaország, Németország, a Benelux-államok, Svájc, Ausztria és a Visegrádi Négyek összesen. Mai vásárlóértéken nagyjából 42 milliárd forintot fizettek érte, ami azt jelenti, hogy négyzetkilométerenként 24 ezer forintba kóstált. Mégegyszer mondom: tényleg nem volt rossz üzlet – legalábbis a jenkik számára.

Oldás és kötés

Alaszka jelentősen felértékelődik az 1896-os aranyláz idején: kalandorok százezrei kerekedtek fel és települtek át az északi területekre, majd jelentős hányaduk ott is marad, ritkásan bár, de betelepítve a gyakorlatilag néptelen tartományt. A közel egy évszázadon át közvetlenül Washingtonból irányított, korlátozott autonómiával rendelkező félsziget csak 1959-ben, egy helyi népszavazást követően válik az USA 49. szövetségi államává, amit az amerikai kongresszus is szentesít.

Miért éppen Alaszka?

A hatvanas évek második felében jelentős kőolaj-mezőket fedeztek fel az alaszkai északi partok mentén, ami vagy arra enged következtetni, hogy a washingtoni kongresszus csatlakozást engedélyező bölcsessége a jövőbe látásnak is betudható, vagy annak, hogy kiváló taktikai érzékkel altatták az információt, nehogy az akkor mindössze félmilliós lakosságot esetleg megkísértse a függetlenség és az önállóság bohókás gondolata.

Kifulladásig

A hidegháború során Alaszka komoly stratégiai jelentőséget kapott, hiszen a szovjet partok innen mindössze 80 kilométerre voltak; akkor kezdték el komoly szárazföldi és légvédelmi erők telepítését, ami a nyolcvanas évek csillagháborús hangulatában számos rakétasilóban, majd (napjainkra) a rakétavédelmi rendszer különböző elemeiben is megmutatkozott. Ettől eltekintve a legészakibb szövetségi állam ritkán kerül az újságok címlapjára; erre – kivételes körülmények között – a tavalyi év során többször is sor került, hiszen kormányzója, Sarah Palin a republikánus párt alelnök-jelöltjeként borzolta sokmillió amerikai választópolgár idegeit sajátos politikai elképzeléseivel.