Úgy tűnik, a 19. századi kínai események után egy másik helyi háborúban is komoly szerepet kap az a növény, amely a Papaver somniferum tudományos nevet kapta, de amit közönségesen csak kerti máknak nevezünk. A növény bizonyos fajtáinak gubójából kinyerhető ópium, illetve a továbbfinomított végtermék, a heroin eladásából származó nyereség jelenti az afgán hegyek között harcoló tálibok legnagyobb anyagi támaszát.
Az afganisztáni helyzet egyre inkább kezd hasonlítani a nyolcvanas évek eleji állapotra; az egyedüli lényeges különbségnek az tűnik, hogy a helyiek akkor szovjetekre lőttek, most nyugati katonákra. A közép-ázsiai országban állomásozó, és 37 nemzeti hadsereg különféle egyenruháit viselő mintegy hatvanezer fegyveres ugyanis (az ISAF-karjelzés pastu nyelvű felirata ellenére – komak ua hamkari, vagyis segítségnyújtás és együttműködés) naponta nettó célpontként kel és fekszik.

A Nyugat nem győzhet

Az elmúlt pár évben tapasztalt trendet kénytelenek vagyunk talibanizációnak hívni, még akkor is, ha a nyelvészek szívszélhűdésközeli állapotba kerülnek a szó olvastán. Egyre több szakértő ért egyet abban, hogy a nyugat-ellenes erőket nem lehet legyőzni: a puszta katonai erő, a haditechnikai csúcsragadozók jelenléte, a több tízmilliárd dollárnyi ráfordítás kevés, a 60 ezer fős afgán állami hadsereg harcértékéről pedig kizárólag szalonképtelen szavak felhasználásával tudnánk nyilatkozni.

Pénz, pénz, pénz

A háború mindig pénzbe kerül; a Száguldó Őrnagyot parafrazálva: kis pénz – kis háború, nagy pénz – nagy háború. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: miből telik fegyverekre, lőszerre, élelmiszerre, harci felszerelésre a táliboknak egy olyan országban, ahol a lakosság 60 százaléka napi két dollárból tengődik, amikor egy egyszerű géppuska-lőszer ennek a duplájába kóstál?

Egy kis matematika

Afganisztánban mintegy 250 ezer hektáron termesztenek mákot – ez nagyjából megfelel Nógrád megye területének. A tavalyi év során a betakarított mákból előállított ópium mennyisége meghaladta a nyolcezer tonnát, ami a világtermelés 93 százaléka. Ha az egészet tovább finomítanák (amitől mentsen meg bennünket a Mindenható), ezer tonna nagytisztaságú heroint lehetne előállítani, s ez azt jelentené, hogy nagyjából minden földlakóra jutna egy emberes adag utcai minőség.

Szélmalomharc

Az afgán állam – hivatalosan – harcot folytat a kábítószerek ellen; a tálib rezsim bukása óta 2,5 milliárd dollárt fordítottak a mákültetvények és a (nem is annyira) titkos finomítólaborok felszámolására, érdemi eredmény nélkül. Ezen nincs is mit csodálkozni: a munkanélküliség 40 százalékos, a 16 millió munkaképes lakosból 13 millió kizárólag a földműveléshez ért, s ezen belül főleg a máktermesztéshez. A drog nem hagyja érintetlenül az afgánokat sem: egymillióra becsülik a belföldi kábítószerfüggők számát.

Katonák kényes helyzetben

A megszálló nyugati csapatok (ne féljünk kimondani a szót: a NATO és szövetségesei bizony megszállók abban az országban), tehát az USA által vezetett koalíció katonái roppant kényes helyzetben vannak: úgy kellene elnyerniük a lakosság rokonszenvét és támogatását, hogy a helyiek legfőbb megélhetési forrását jelentő mákültetvényeket megsemmisítik. Ne lepődjünk meg tehát azon, hogy az őket amúgy is gyanakvással figyelő parasztokkal nem keresik a bónusz-konfliktust és inkább ügyet sem vetnek a tiltott növényekre (amelyek között a mákon kívül még az indiai kender, a hasis és a marihuána alapforrása is gazdagon megtalálható).

Virágzó üzlet

A heroinexport a tavaly 3 milliárd dollár bevételt eredményezett, ami a teljes afgán GDP egyharmada. Az ENSZ szakértői szerint ebből az összegből legalább 2 milliárd a tálibok katonai erőfeszítéseit támogatja, ez nagyjából megfelel Magyarország éves katonai költségvetésének.

Zaklatott történelme során Afganisztán sokadszor szolgál rá arra a mondásra, mely szerint egy olyan ország, ahová könnyű bevonulni, lehetetlen tartósan meghódítani és nagyon nehéz onnan kivonulni.