Az Amerikai Egyesült Államok mindenkori elnöke egyike a merényleteknek leginkább kitett vezető politikusoknak. Közvetlen biztonságára közel másfél évszázada egy olyan szervezet vigyáz, melynek elnevezése nélkülöz mindenféle sallangot, rejtélyesnek tűnő betű- és számkombinációt vagy túlburjánzó jelzős szerkezetet. A testület neve a kezdetektől egyszerűen: Secret Service, azaz Titkos Szolgálat.

Az elő-FBI

A XIX. század végére az ügyosztály már széles körű rendőrhatósági jogkört kap, s gyakorlatilag az összes olyan kiemelt bűncselekménnyel kapcsolatosan nyomozásokat folytat, amelyet a törvény kiemelt a tagállamok hatásköréből és szövetségi (központi, össz-amerikai) kézbe adta: bankrablás, tiltott szerencsejátékok szervezése, emberrablások, sőt, még kémelhárítási feladatai is voltak. A Secret Service mintegy húsz éven keresztül tehát gyakorlatilag a mostani FBI feladatát látta el, ez utóbbi szervezet 1908-as megalakításáig.



Elnökgyilkosság mint katalizátor

Amikor egy lengyel származású anarchista 1901 őszén (különösebb problémák és előkészület nélkül) háborítatlanul agyonlövi William McKinley-t, az USA 25. elnökét, a Secret Service-t kérik fel arra, hogy válogatott embereivel szolgálja és védje utódját, Theodore Rooseveltet. A munkát olyan ragyogó színvonalon végzik, hogy az új feladat – immáron levakarhatatlanul – rajtuk marad.








A legnagyobb kudarc

Egy - főként személyvédelmi feladatokat ellátó – szervezet eredményességének értékelése  mindig a legnagyobb kudarcok felsorolásával kezdődik. A Secret Service fekete könyvében az első oldalakat minden bizonnyal az a hírhedt, 1963. november 22-i nap foglalja el, amikor John Fitzgerald Kennedy, a 36. elnök halálos lövést kapott dallasi látogatása során. Szakemberek véleménye szerint (az összes körülmény figyelembevételével) a titkosszolgálat semmiképp nem akadályozhatta volna meg a merényletet, ettől függetlenül kijelenthetjük, hogy ennél látványosabb testőr-fiaskót keresve sem lehet találni a szolgálat 144 éves történelmében.

Testőr a célkeresztben

A másik rendkívüli esemény, amelyre biztosan nem szívesen emlékeznek a Fehér Ház biztonsági szakemberei, 1981. március 30-án következett be, amikor egy zavarodott elmeállapotú fiatalember lőfegyverrel súlyosan megsebesíti Ronald Reagan elnököt, sajtótitkárát és két biztonsági embert. A szégyent csak kismértékben csökkenti, hogy az egyik meglőtt személy, Timothy McCarthy a Secret Service különleges ügynöke volt, aki testével védte az elnököt (s aki aztán teljes mértékben felépült a gyomorlövésből).

Több, mint testőrség

A szolgálat 138 éven keresztül a washingtoni Pénzügyminisztérium szervezeti keretein belül működött, mígnem 2003-ban a frissen megalakuló Belbiztonsági Minisztérium magába nem szippantja. A közel 7 ezer alkalmazott egyötöde egyenruhás állományú, ami egy titkosszolgálat esetében legalábbis meglepő, de ne feledjük: a klasszikus testőrökön kívül dolgoznak itt még kutyás, tűzszerész, mesterlövész és motoros-gépkocsis járőrök is, akiknek az egyenruhája a védett személyek rossz szándékú megközelítői szemében önmagában is egy elsődleges elrettentő erővel bír.

Dollárpapák
Ne feledkezzünk meg a hajdani fő feladatról sem: az amerikai pénz továbbra is a világ leggyakrabban hamisított fizetőeszköze; a forgalomban lévő, nem valódi amerikai bankjegyek összértékének nagyságrendje több százmillió dollárra tehető. A hamisítók elleni fellépés a nemzetközi bűnügyi együttműködés iskolapéldája, hiszen az amerikai központi bankjegynyomda által valaha is kibocsátott (és a mai napig törvényes fizetőeszköznek minősülő) zöldhasúak mintegy 55 százaléka az USA határain kívül forog.

Fedőneve: Fenegyerek

A Secret Service személyvédelmi szakemberei hagyományosan fedőneveket adnak az általuk védett elnöki és alelnöki família valamennyi tagjának. Az egy-egy családhoz tartozók kódnevei ugyanazzal a betűvel kezdődnek. A Bush-féle T betűs nevek után (az elnököt Tumbler-nek, vagyis Bukfencmesternek, a First Ladyt Tempónak hívták) a Fehér Ház első színesbőrű lakói az R-t kapták: Barack Obama a Renegade-et (Fenegyerek), neje a Renaissance (Reneszánsz), két lányuk a Radiance-t (Sugárzás) és Rosebud-ot (Rózsabimbó).