A másfél éve hivatalban levő francia köztársasági elnök (többek között részbeni magyar származása okán) megkülönböztetett figyelemben részesül idehaza; politikájának a magyarok között is számos ellenzője, ugyanakkor legalább ennyi lelkes híve van. Ellentmondásos személyiség, akinek minden döntése két részre szakítja a francia közvélekedést. 16 évvel ezelőtti szerepvállalása egy súlyos túszügyben azon kevés megnyilvánulása közé tartozott, amely előtt még ellenségei is kénytelenek voltak fejet hajtani.

1993. május 13-a, csütörtök, reggel 09 óra 25 perc. A leggazdagabb franciaországi települések közé tartozó, Párizs agglomerációjának részét képező Neuilly-sur-Seine egyik óvodájába határozott léptekkel besétál egy sötétkék kezeslábast és motoros sisakot viselő középkorú férfi, majd az éppen rajzórát tartó óvónőt fegyverrel kizavarja a teremből és túszul ejt 21 kiscsoportos (három-négy éves) gyermeket. Később kiderül: a nála levő hátizsák kéttucatnyi dinamitrudat, húsz méter fémhuzalt, három gyutacsot, egy távirányítót és egy komplett, elektronikus időzítőszerkezetet rejt.

A pánikba esett igazgatónő azonnal értesíti a rendőrséget, s a gépezet mozgásba lendül: a helyszínen húsz perc múlva megjelenik a megyei rendőrfőkapitány, aki bemegy a már körülzárt óvodába,  bemutatkozik a túszejtőnek és a követelést szeretné hallani. Az ismeretlen nem hajlandó szóba állni vele, viszont megmutatja a nála levő robbanóanyagot és egy darabkát lecsippentve odadobja azt a főkapitánynak, aki azonnal látja, hogy valódi dinamitról van szó. Elsápad, próbálkozik még kommunikálni, de a férfi fegyverével int, hogy azonnal hagyja el a termet.

11 óra 13 perc. Az alig hat hete megalakult francia kormány éppen ülésezik a Matignon palotában. Az akkor 38 éves Nicolas Sarkozy egyszemélyben a miniszterelnöki hivatal szóvívője, költségvetésügyi miniszter – és ami történetünk szempontjából a legfontosabb tisztsége: tíz éve Neully-sur-Seine polgármestere. Amikor Pasqua belügyminiszternek soron kívül jelentik a rendkívüli eseményt, Sarkozy fülét megüti városa neve. Két rövid kérdése van, majd elnézést kér a miniszterelnöktől (ő is tudja, hogy gyakran egyszerűbb ezt kérni, mint engedélyt…), feláll és rohanva távozik.

A polgármester-miniszter egyszerre ér az óvodához a RAIDS-szel, vagyis a francia rendőrség különleges bevetési egységével. Időközben a túszejtő továbbra is tartja némasági fogadalmát és kizárólag írásban értekezik a hatóságokkal. Ily módon válik ismertté, hogy a gyermekek elengedését 100 millió frank (mostani vásárlóerőben kifejezve körülbelül 15 millió euró) készpénzben és aranytömbökben történő kifizetésétől és a szabad elvonulás biztosításától teszi függővé. A rendőrök több felvonásban  próbálnak meg szót érteni vele, igen halvány eredményekkel. Miután Louis Bayon, a RAIDS parancsnoka is csődöt mond, Sarkozy túsztárgyalónak ajánlkozik.

Az elkövetkezendő órákban a rendőrök álla többször is hangos koppanással ér földet: a fegyvertelen polgármester ötször folytat személyes hangú, érzelmekkel és szenvedéllyel teli párbeszédet az emberrablóval, és háromszor egy-egy, a negyedik és ötödik alkalommal két-két, halálra rémült gyermekkel a karjaiban hagyja el a rajztermet. Az utolsó kettőt hajnali kettőkor viszi magával és adja át a helyszínen tartózkodó gyermekorvosnak, majd a félelemtől félőrült szülőknek. A Sarkozy-mítosz megszületett.

A történet szerencsésen végződött: a túszejtés 46. órájában (hosszas alkudozást és határidő-módosításokat követően) a kommandósok behatolnak az óvodába és az altatóval kevert kávétól, valamint az álmatlanságtól kába Erick Schmitt, 42 éves, algériai születésű, elzászi származású francia állampolgár (aki – mint utólag a nyomozás megállapította – önmagát Human Bomb-nak, vagyis Emberi Bombának nevezte a sajtónak előzetesen írt, fenyegető hangú leveleiben) három golyót kap a fejébe.

Kezében megtalálják azt a távirányítót, amely segítségével egyetlen gombnymással a levegőbe repíthette volna az előzetesen a teremben szanaszét elhelyezett dinamitrudakat, nagy valószínűséggel valamennyi gyermek halálát okozva. A nyomozás sem tettestársra, sem együttműködőre nem derített fényt: Erick Schmitt magányos elkövető volt, ennek minden előnyével és hátrányával együtt.

Sarkozyt ezt követően még kétszer választják meg polgármesternek és háromszor parlamenti képviselőnek a helybéliek; minden alkalommal első fordulós győzelmet arat, 60 százalék feletti eredménnyel. Egyes vélemények szerint a ’93-as túsztárgyalási fellépése, az ott tanúsított határozottsága és bátorsága alapozta meg azt az ismertséget és szavazótábort, amelynek köszönhetően (több miniszteri megbízás után) szinte napra pontosan 14 évvel később megválasztották a Francia Köztársaság 23. elnökének.

A cikk kibővített változatát ide kattintva olvashatjátok.