| Québec, a Szép Tartomány |
| Hírsarok | |||
 1967. július 24-én Charles de Gaulle francia köztársasági elnök (vendéglátója, a montréali polgármester legnagyobb meglepetésére) az eredetileg tisztán protokolláris, szűk körű rendezvény helyszínének szánt városháza erkélyén felfedez egy óvatlanul bekapcsolva hagyott mikrofont. Igazi katonához és politikushoz méltó módon felismeri a helyzetben rejlő lehetőséget, s az összegyűlt, őt és Franciaországot éltető, százezres tömegnek beszédet rögtönöz, amelyet a következő szavakkal fejez be: Vive le Québec libre! (Éljen a szabad Québec!). A hatás (amint az prognosztizálható volt) leírhatatlan. Kanada egyetlen francia nyelvű, kiterjedés és népesség szempontjából egyaránt második legnagyobb tartományát 1534-ben fedezte fel egy bretagnei hajós, bizonyos Jacques Cartier. A kor szokásainak megfelelően kitűzi a liliomos francia királyi lobogót, felállít egy hatalmas keresztet, majd az évszázad végén elkezdődik a hatezer kilométerre fekvő anyaországból érkezők letelepedése azon a bennszülöttek (főleg irokéz indiánok) által csak nagyon gyéren lakott területen, amelyet Nouvelle France-nak, vagyis Új-Franciaországnak neveznek el.  Angol-francia: nem két jóbarát
Az új francia gyarmat egyre nyugatabbra tolja határait, s már az 1600-as évek elején óhatatlanul szembetalálja magát a változatosság kedvéért nyugat és dél felől érkező, s kelet, illetve észak felé terjeszkedő brit csapatokkal. Az évszázados hagyományokkal rendelkező, addig kizárólag európai színterű francia-angol ellenségeskedés
 új, észak-amerikai színfolttal gazdagodott, amit a hol ide, hol oda csapódó indián törzsek skalpvadászatai tettek még változatosabbá.Az autonómia ígérete
A hétéves háború után, 1764-ben Franciaország kénytelen volt átengedni észak-amerikai gyarmatai jelentős részét az angoloknak; Québec (immáron ezen a néven) a Brit Birodalom szerves részévé válik. Katolikus vallású, francia kultúrájú és anyanyelvű lakói már akkor sem örültek a protestáns angolszász dominanciának, de az egységes, Kanada nevű domínium létrejöttét nem vétózzák meg. Toleranciájuknak azok a londoni ígéretek szolgálnak magyarázatul, melyek szerint a
 „Szép Tartomány” (La Belle Province – ahogy Québecet lakói becézték) nagyfokú kulturális, gazdasági és politikai autónómiát fog élvezni, saját kormánnyal és választott képviselőkkel.Az angolszász nyomulás
Közel száz évig nem is volt különösebb probléma, noha elszórt, a tartomány teljes elszakadását zászlajukra tűző frankofón mozgalmak fel-felléptek az ottawai szövetségi kormány ellen. A második világháború utáni évtizedben azonban a francia kanadaiak meghökkenve tapasztalják, hogy (többek között az USA erőteljes kanadai befektetési politikájának tulajdoníthatóan) tartományukban (ahol arányuk meghaladja a 80 százalékot) az ipari-gazdasági csúcsvezetők között csak elvétve találni közülük valót. Egyetlen franciának sem kell a szomszédba mennie nemzeti-nemzetiségi önérzetért: a hatvanas években sorra alakulnak az egyre nacionalistább színezetű csoportok.
Az első népszavazás
 Valódi csendes forradalom veszi kezdetét: 1968-ban megalakul az enyhén szociál-demokrata irányultságú Parti Québécois (Québec-i Párt, PQ), amely deklaráltan a tartomány szuverenitását, a francia nyelv és kultúra védelmét tekinti tevékenysége prioritásának. Hogy ezt milyen komolyan gondolták, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1976-ban megnyerik a tartományi választásokat és 1980-ban népszavazásra bocsátják a tartomány elaszakadását Kanadától. 86 százalékos részvétel mellett a lakosság 60:40 arányban az unió fenntartása mellett dönt. Ekkor mondta René Lévesque, a párt első embere és hivatalban lévő québeci miniszterelnök az emlékezetes szavakat. „Sebaj, majd legközelebb!”A paraszthajszál
A legközelebbre 15 évet kellett várni: 1995-ben a PQ ismét megpróbálkozik, s az eredmény hajszálon múlt: 93 százalékos részvétel mellett a szakadás ellenzői alig több, mint egy százalékkal diadalmaskodnak,
 hiszen az egységes Kanada kontra független Québec meccs eredménye 50,6:49,4. A konkrét számok nyelvére lefordítva: ötvenezer szavazaton múlt a leadott több, mint négy és fél millióból, ami a szövetségi kormányt igencsak elgondolkodtatta, a szeparatistáknak pedig szárnyakat adott. A tényekhez hozzátartozik, hogy a  függetlenség elleniek bizonyítottan a PQ rendelkezésére álló összeg hatszorosát költötték a kampány során – szövetségi forrásból.A harmadik te magad légy?
Hogy pedagógiai hasonlattal éljünk: a lecke fel van adva. Québec Kanada nemzeti össztermékének több, mint 32 százalékát adja, míg l
 akossága az ország populációjának alig a negyede. Angol nyelvtudás nélkül nem lehet érvényesülni sem a politikában, sem a gazdaságban, sem a hadseregben vagy a rendőrségnél, ugyanakkor az angol anyanyelvűektől gyakorlatilag csak egy alapszintű franciatudás az elvárt a tartományi döntéshozók különböző szintjein. Az optimista elszakadáspártiak szerint a szuverén Québec minden szempontból életképes állam lesz, ha Ottawának lesz bátorsága egy harmadik (minden bizonnyal sorsdöntő) népszavazást kiírni. Addig is a liliomos lobogó büszkén hirdeti a tartomány hivatalos jelmondatát: Je me souviens (Emlékezem).
|
Hozzászólások
Jó, túloztam, de olyan francia nyelvet beszélnek (főleg vidéken), ami úgy viszonyul az irodalmi franciához, mint a csángó a budapestihez...
Én mindenesetre azt hittem, hogy tudok franciául, de amikor Montreálban először szembesültem az akcentusukkal, a gyomrom összeszorult kicsit :-)))
Jacques Cartiert nagyon tisztelik arrafelé.
minden helységben /Québec/ van legalább egy utca, vagy egy tér elnevezve róla. Szobra is van jó pár + www.montrealroads.com/crossings/jacques-cartier/ hidat is vett a nevére...
Lehet, hogy Kanadában a franciák nem kapnak annyi lehetőséget... de Québecben nem igazán fontos az angol nyelvtudás... sőt... ha a recepciósnak angolul mondod, hogy kérsz reggeli ébresztést, hát úgy néz rád, mint 1 véres rongyra... de ha ugyanezt franciául...:) Montréalt kívéve jobb ha van a csapatban egy francia-szakos tanár...:) a vidéki emberek nagy része kb. úgy beszél angolul, mint egy átlagos magyar falu lakossága... de ha valaki franciául próbál velük beszélni, akkor elolvadnak, mint a fondue:) nagyon kedves népség... van bennük valami 16-sz-i naivitás.:)
Én úgy vélem, hogy Kanadát megviselné Québec függetlenedése... fordítva viszont ez nem lenne igaz.
és akit érdekel: www.sing365.com/music/lyric.nsf/Je-Me-Souviens-lyrics-Lara-Fabian/0DB44C19FF286D4848257029000A6BE6 Je me souviens teljes terjedelemben.:)
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.