Az  1808-ban született Jack Hinson -“Captain Old Jack”- az amerikai polgárháború legidősebb és valószínűleg  legeredményesebb mesterlövésze volt.

36177684_124041995311.jpg

Elfújta a szél

Az amerikai polgárháborúról még mindig él sokak fejében az egyszerűsített  kép, hogy a “jó” északiak harcoltak “rabszolgatartó” déliek ellen. Hogy ez mennyire pontatlan, arra jó példa Jack Hinson története, aki akarata és szándéka ellenére kényszerült harcolni a családját ért tragédiát követően.

1862-ben már több mint egy éve tartott a polgárháború. A Kentucky és Tennessee határvidékén elhelyezkedő Stewart megye, és a Folyóköz, ahol ahol Hinson és családja Bubbling Springs nevü dohányültetvénye is elhelyezkedett, lassan hadszíntérré vált. A szomszédos állam ugyan a konfliktus elején semlegességet hirdetett, de egy sikertelen déli támadás után, amit Leonidas Pork tábornok vezetett, rövid politikai huzavona után az állam az Unióhoz fordult segítségért, és 1862-re az Ulysses Grant vezette csapatok Kentucky nagy részét ellenőrzésük alá vonták, majd behatoltak Tennessee államba is.

opening-position_0.png

  A tízgyermekes Jack Hinson ekkor még közömbös volt a háború kimenetelét illetően, annak ellenére, hogy egyik fia önkéntesnek állt a déliek seregébe másikuk pedig a tennessee-i milíciába jelentkezett.  Bár ültetvényesként rabszolgákat tartott, nem támogatta az állam kiválását az Unióból. Vendégül látta ültetvényén Grant tábornokot is, aki egy időre ott állította fel főhadiszállását Fort Henry és Fort Donaldson elfoglalása után. Mint sokan mások, Hinson is azt hitte, nagyobb baj nélkül vészelhetik át a háborút. De ez hamarosan megváltozott.

A határvidéken élők egy része gerillaháborút kezdett az északi csapatok ellen. A  bushwhackerek-nek nevezett fegyveresek,  (a név a függetlenségi háború idejében keletkezett) valóban hajtottak végre támadásokat az ellenséges  katonaság ellen, de elkövették bűncselekmények sorozatát is a polgári lakosság ellen. Az északi hatóságok reakciója is kegyetlen volt: legtöbbször megkínozták és a helyszínen kivégezték az elfogottakat,  túszokat szedtek a civilek közül, a bushwhackerek családtagjaikat száműzték, mint például a későbbi elnök, Harry S. Truman anyai nagyanyját és rokonait, felégették azokat az ültetvényeket ahonnan szerintük a gerillák támogatást kaptak harcukhoz.  A 11. számú rendelet kiadása után a kijelölt területek lakosait, több tízezer embert kényszerítettek lakóhelyük elhagyására, több ezer négyzetkilométeren módszeresen elpusztították a farmokat és ültetvényeket, hogy a gerillák ne juthassanak utánpótláshoz.

george_caleb_bingham_order_no_11_google_art_project_1.jpg

 1862 őszén Hinson két fia, a 22 éves George és a tizenhét éves Jack szarvasvadászatra indult, Egy mérföldnyire a házuktól  5. iowa-i lovasezred járőre elfogta a fiúkat. Az osztagot vezető hadnagy  azzal vádolta  meg őket, hogy a gerillákhoz tartoznak, és a helyszínen kivégeztette őket. A holttesteket  ló után kötve visszavonszolták őket a közeli városba, Dover-be, és közszemlére tették a bíróság épülete előtt. De ez sem volt elég. A hadnagy parancsára a testeket lefejezték, majd a fejeket kiakasztották a Hinlon-ültetvény kapujára, hogy hirdessék a gerillák elleni kíméletlenséget. 

Egyes források szerint a család a déliek számára fegyvereket rejtegetett az ültetvényen, amit átkutattak az északiak, de nem találták meg azokat. Máshol azt írták Grant tábornok”védszelleme” óvta  meg Bubllin Sprigs-t az azonnali pusztulástól.

Bosszúvágy 

Az ír-skót származású Hinson ekkor úgy döntött, fiai meggyilkolása nem maradhat megtorlatlanul. Feleségét és  gyermekeit nyugatra, Sulphur Wells-be küldte (két lánya kanyarós volt, legyengült szervezetük nem is bírta ki az  utazást, belehaltak a betegségbe.) Rabszolgáit hivatalosan felszabadította, készleteket rejtett el a környéken, felkészült egyszemélyes megtorló hadjáratára. És igen, mint egy hollywood-i klisében, elkészítette magának a céljainak megfelelő fegyvert. A történet szerint a  helyi  fegyverkovács módosított számára egy Withworth féle 50-es kaliberű  puskát nehezebb, hosszabb csövet készítve a fegyverhez., De utánaolvasva ez a fegyver igaz távcsővel felszerelve, akár ezer dollárba is kerülhetett, nem hiszem hogy egy kisvárosi fegyverműves tartott volna raktáron. Talán egy zsákmányolt fegyver lehetett.amit Hinson kéréseinek megfelelően -díszítések eltávolítása, célzószerkezet esetleges cseréje -módosítottak..  (Más források szerint csak egy “Kentucky puskára” illesztett a fegyverkovács egy 44 hüvelyk hosszú csövet, létrehozva egy majdnem kilenc kilogramm súlyú 50-es kaliberű puskát.)  

Whitworth azzal kísérletezett, hogy milyen huzagemelkedési szögre van szükség ahhoz, hogy a kúpos lövedékeket megfelelően stabilizálni lehessen. Kutatásai során három területen módosította az Enfield puskák paramétereit. Felgyorsította a huzagemelkedést annyira, hogy a spirál 20-25”-es távolságon forduljon egyet (vagyis több mint háromszorosára gyorsította azt). A lövedékek hosszát is növelte, de ez azzal járt, hogy a lövedék tömege aránytalanul megnőtt, így a lőportöltetet is növelni kellett. A növelt töltettel bíró töltény azonban nehezebb volt, vagyis kevesebb lőszert vihetett volna a katona a csatába, valamint visszarúgás is jelentősebb volt, ami fokozottan fárasztotta a katona idegrendszerét. Ennek elkerülése végett csökkenteni kezdte az űrméretet a rendszeresített 0,577”-ről 0,451”-re. A jelentős csökkentésnek köszönhetően a kiskaliberű lövedékek tömege éppúgy 530 grain (34,3 g) lett, mint az 0,577”-es töltények esetében, miközben a megnövelt lövedékhosszból adódó kedvező ballisztikai tulajdonságok előnyét is élvezhették. Whitworth a huzagolás profilját is változtatta. Úgynevezett poligon huzagolást tervezett, mely nem a megszokott barázdákból és oromzatokból állt, hanem

Csőkeresztmetszet és lövedék

metszete hatszöget formált. A hexagonális huzagolásba hexagonális metszetű lövedéket töltött, ami biztosította a a cső lövedék teljes illeszkedését, és csökkentette az ólomlerakódások kedvezőtlen hatását. A kiskaliberű hosszú lövedékek már nem tiszta ólomból készültek, hanem 1:10-hez arányban ónnal keményítették az ötvözetet.

A típus első tesztje 1857-ben történt a a Hythe-i lövésziskolában. Egy Enfield puskával hasonlították össze a fegyver képességeit. A papírcélon az Enfield 1400 yardnál vérzett el, míg a a Whitworth puskával még 1880 yardon is értek el találatot. 500 yardon az Enfield puska szórása akkora volt, mint a Whitworthé 1100 yardon. Míg a Whitworth lövedéke 33 és fél fenyőpalánkot ütött át, addig az Enfiled Pritchett lövedéke azonos távolságon mindössze 12 lap mélységig hatolt a célba.

Enfield és Whitworth puska szórása 500 yardon – korabeli teszt

A keményebb lövedékre és a poligon huzagolásra elsősorban azért volt szükség, hogy a lövedék nagyobb sebességre gyorsulhasson a csőben anélkül, hogy jelentős ólomlerakódásokat okozna, vagy átugrana a huzagoláson. A hosszú lövedék kedvezőbb ballisztikai formával rendelkezett, melynek köszönhetően a lövedék átütőereje messze jobb volt, mint az Enfield hadipuskáké. Az angol The Engineer magazin 1860. május 11-i száma szerint 800 yard távolságon a Whitworth lövedék 17 fenyődeszkát ütött még át, míg az Enfield lövedék mindössze négyet. Még nagyobb különbség jelentkezett a pontosság terén. A nagy űrméretű Enfield puskákat és több kiskaliberű elöltöltő puskát összehasonlító brit Hadianyag Választó Bizottság (Ordnance Select Committee) a következő eredményeket kapta a fegyvertípusok szórásképének összehasonlítása során:

Távolságok (yard)Átlagos szóráskép nagysága (láb)
.577 Enfield.451 Whitworth
3000,790,33
5001,60,68
8004,171,46
1000Nincs találat2,18
1200Nincs találat3,91

A táblázaton végigfutva azonnal szembetűnő, hogy milyen nagy a különbség a kiskaliberű, gyors huzagolású csőből lőtt lövedék és a hagyományos szolgálati, nagy kaliberű, szoknyás Minié lövedék szórása között. A Whitworth puska tesztek során mért szórás teljesítménye becsületélre válik egy modern hadi puskának is, jobb, mint amit egy távcsöves SzVD puskával felszerelt lövésztől ma elvárunk.

…….

Igaz, hogy a Whitworth puskák nem láttak sok csatateret, mégis Sir Joseph Whitworth elvitathatatlan érdemekkel rendelkezik a tűzfegyver történelem terén. A gyors huzagolású, kiskaliberű, hosszú, kúpos lövedéket tüzelő fegyverek térhódításának köszönhetően a huzagolt elöltöltő hadipuskák képességének határai 1500-1800 méterre emelkedtek emberméretű célok tekintetében. Persze ez nem jelenti azt, hogy az ilyen puskával felszerelt katona képes is volt célba találni ilyen elképesztő távolságból. A 19. század derekán a 13,9 mm – 14,8 mm közötti űrméretű hadipuskák alapvetően alkalmasak voltak arra, hogy 300 lépésig (225 m-ig) ember méretű célt eltaláljon egy jól képzett katona. A rendszer ugyanis két összetevőből áll: a puskából és az emberből, s általában ez utóbbi limitálja erősen a hatékony lőtávolságot. A Whitworth puska, és az általa elindított fejlesztések ezt a távolságot megduplázták, ami olyan jelentős ugrásszerű fejlődés, mely ritkán tapasztalható a haditechnika történetben.

https://kapszli.hu/a-whitworth-puska-a-vilag-egyik-elso-mesterloveszfegyvere/

 A lövedékének a kortárs lőszerekhez viszonyítva jellegzetes fütyülő hangja volt, innen tudjuk, hogy a csatában elesett legmagasabb rangú északi tisztet, John Sedgewick tábornokot is ilyen fegyverrel lőtték le. Majdnem utolsó szavai:  “Ezek egy elefántot sem tudnának ebből a távolságból eltalálni. “

(Az 1860-as angliai nemzeti lövészbajnokságon egy állványra rögzített Whitworth-al sikerült  Viktória királynőnek 400 yardról majdnem a cél kellős közepébe találnia. Az állvány azért is bölcs döntés volt, mert a fegyver visszarúgása akkora volt, hogy a csata után sokszor könnyű volt felismerni a fegyvert használókat a kék-zöld foltokról az arcukon. )

Bosszúvágy 

Hinson hetekig tervezgette a bosszúját. Első áldozata a uniós járőrt vezető hadnagy volt, aki parancsot adott fiai kivégzésére és lefejezésére.  Őt osztaga éléről, a nyeregből lőtte ki. Második célpontja az az őrmester volt, aki a levágott fejeket az ültetvény bejáratára tűzte ki. A két áldozat után az északiaknak nem volt nehéz rájönni, ki volt a tettes. Az ültetvényt megtorlásul felégették, járőröket küldtek ki, hogy elfogják Hinsont, aki viszont addigra köddé vált, és elrejtőzött a folyóparti karsztvidék barlangjaiban. Bár sohasem volt katona, a földművelőként és vadászként elég tapasztalattal rendelkezett, hogy más bushwackerekkel felvéve a kapcsolatot, túléljen a vadonban, miközben folytatta  bosszúhadjáratát. Fő célpontjai a folyón utazó északi tisztek voltak.  A Tennessee, a Mississippi  voltak a fő szállítási és csapatmozgási útvonalak, ahol  a szárazföldi utakkal ellentétben gyorsan lehetett  céljukhoz eljuttatni a készleteket és az embereket, hála a folyami gőzhajóknak.

 Hinson megkereste azokat a helyeket, ahol a hajók a folyami akadályok miatt lassan, minimális sebességgel haladhattak, a magas partoldalról kiválasztotta célpontját  fedélzeten tartózkodók közül, és  lőtt. A lövéseket átlag 500 méterről adta le, ezért  szinte semmi esély nem volt rá, hogy a hajóról eltalálják őt. A módszer annyira sikeresnek bizonyult,  hogy egy hajó meg is adta magát a láthatatlan lövésznek,  elkerülendő a további vérontást. Igaz, Hinson akkorra már messze járt.

main-qimg-87268c3d41e17428aa31b3a2b6a3269f.png

 Bár továbbra is apolitikus maradt, segíteni kezdett a Konföderációs Hadseregnek. 1864 novemberében például Nathan Bedford Forrest altábornagyot  és csapatait  Johnsonville-be vezette amikor azok huszonhárom napos portyájuk során megtámadták az Uniós seregek ellátási központját, akkori értekben több mint kétmillió dollárnyi készletet elpusztítva.

Nem vénnek való vidék

Bármilyen hihetetlen,  csekély készletei, a fejére kitűzött  vérdíj  és az őt üldöző északi csapatok ellenére Hinson  túlélte a háborút, de ő és családja nagy árat fizetett.  Elpusztult az ültetvényére a család sohasem tért vissza. Nem csak az említett négy gyermeke halt meg: két fia beállt a déliek seregébe, és egyikük elesett Petersburg-nál.  Másikuk hadifogolytáborba került, megérte a fegyverletételt, hazatért, de szervezete annyira legyengült a táborbeli éhezéstől, hogy  nem sokkal később elhunyt. A hetedik gyermeke a gerillákhoz csatlakozott és valahol Tennessee-ben halt meg. 

Hinson 1874. április 28-án halt meg, tüdőgyulladásban, és a Cane Creek-i temető családi parcellájában helyezték végső nyugalomra.

36177684_125763193423.jpg

 Hogy hány ellenségével végzett? Ezt nem tudni pontosan, ő maga sohasem beszélt erről. Annyi biztos hogy puskáját 36 beütött kör díszíti, de ezek valószínűleg csak házi készítésű ékítmények. Az uniós körözvények 130 katona katona haláláért teszik felelőssé, de mértékadóbb kutatások is száz fölé teszik áldozatai számát.

sniper-jack-hinson-punch-marks.jpg

https://www.findagrave.com/memorial/36177684/john-hinson

https://www.warhistoryonline.com/american-civil-war/jack-ninson-civil-war-sniper-hell.html

m/2013/07/mission-of-vengeance-by-tom-rizzo.html

https://www.warhistoryonline.com/ancient-history/the-battle-of-megiddo-recorded.html

https://guns.fandom.com/wiki/Whitworth_rifle

https://www.battlefields.org/learn/articles/river-war

http://www.theloganjournal.com/Stories.aspx?Article=features183

https://en.wikipedia.org/wiki/General_Order_No._11_(1863)